​A KÚT varázslatos ajándéka Katinak

(talán nem is mese)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lelkes és ambiciózus nő, Kati, aki egy kis faluban élt. Kati mindig is nagyon elkötelezett volt a munkája iránt, de sajnos állandóan kritizálta magát, ami gátolta őt a munkahelyi teljesítményében és a személyes életében is.

Kati nap mint nap szorongott és aggódott, hogy nem elég jó az, amit tesz, folyamatosan leértékelte magát. Emiatt Kati úgy érezte, mintha egyre mélyebbre süllyedne egy sötét és szűk verembe, ahonnan nem talál kiutat.

De Kati nem adta fel. Egy nap úgy döntött, hogy felkeresi a bölcsesség forrását, a kutat. A KÚT mély és titokzatos volt, de Kati úgy gondolta, hogy talán ott megleli a segítséget.

Amikor Kati belenézett a kútba, a víz tükrében önmagát látta. Megértette, hogy az önkritikus hang valójában az ő saját félelmeinek és bizonytalanságainak a tükre, amellyel szembe kell néznie.

Minél tovább bámulta magát Kati a kút vizében, úgy kezdte megérteni, hogy a hang nem az ellensége, hanem egy olyan része, amely segíteni akar neki. Ez megkönnyebbülést hozott számára, és új lendületet adott a belső változáshoz.

Kati magabiztosabban, motiváltan és könnyed szívvel tért vissza a faluba. Hatalmas kihívások vártak rá, de most már tudta, hogy a belső erőforrásai és a KÚTban megtalált bölcsesség mindig mellette lesznek az útján.

Kati lassan megtanulta elfogadni önmagát olyannak, amilyen, és rájött, hogy nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy boldog legyen. A belső KÚT, mely a bölcsesség és az önismeret forrása volt, mindig emlékeztette őt arra, hogy az igazi erő a saját szívében rejlik.

Önismereti kérdés:

Kati neve helyére helyettesítsd be a Tiedet. Milyen gondolatok, érzések jelennek meg Benned, ha újraolvasod a mesét?