Barion Pixel

A második hullám, avagy mit csinálnak a békák a tejszínben?

A második hullám megérkezett, ezt olvashatod az interneten és hallhatod a TV-ben és rádióban.

Hogy mi köze van ennek a békákhoz és a tejszínhez? Kiderül ebből a rövid tanmeséből.

 

Történt egyszer, hogy két béka beleesett a tejszínes dézsába.

 

Nyomban rájöttek, hogy itt bizony el fognak merülni: képtelenség úszni, lebegni sem lehet benne, túl hosszú idő ebben a sűrű, futóhomokhoz hasonlatos masszában.

 

Az elején a két béka még csapkodott a tejszínben, hogy kiérjenek a dézsa oldalához. Ámde hiába; csak egy helyben vergődtek, és el-elmerültek. Érezték, hogy egyre nehezebb a felszínre evickélniük, hogy levegőhöz jussanak.

 

a második hullám - békák a tejszínben

 

Az egyik hangosan azt mondta:

 

„Én nem bírom tovább. Képtelenség kijutni innen. Ebben a közegben nem lehet úszni. Ha már egyszer úgyis meghalok, minek hosszabbítsam meg a szenvedést. Nem értem, mi értelme, hogy hiábavaló erőfeszítés miatt végkimerülésben pusztuljak el.”

 

Ezzel abbahagyta a csapkodást, és gyorsan elmerült, szó szerint elnyelte a sűrű, fehér folyadék.

 

 

A másik béka kitartóbb és talán csökönyösebb is volt nála, ezért így szólt:

 

„Képtelenség! Mit sem tehetek, hogy előbbre jussak ebben a micsodában. Mégis, ha közel is a halál, akkor én inkább harcolok az utolsó leheletemig. Nem akarok egy perccel sem hamarabb meghalni, csak ha ütött az órám.”

 

Úgyhogy tovább csapkodott, tovább evickélt egy helyben, egyetlen centimétert sem haladt előbbre, és ez így ment órákon keresztül.

 

Aztán a sok csapkodástól, tapicskolástól, rázkódástól a tejszín vajjá állt össze.

 

A béka meglepetésében ugrott egyet, és csúszkálva eljutott a dézsa pereméig. Onnan aztán boldog brekegések közepette meg sem állt hazáig.

 

 

Békák a tejszínben második hullámmal kapcsolatos tanulsága?

 

Ugye tudod, hogy a második hullám a tejszínnel teli dézsa, amiben mindannyian benne úszkálunk?

 

A félelmeidre hallgatsz és hagyod eluralkodni a pánik hangulatot,

 

vagy

 

a szívedre, a benned élő bölcs hangra figyelsz, kitartóan és jó érzéssel teszed a dolgod, azaz „csapkodsz” és a végén (mert vége lesz) megerősödve kiugrasz a dézsából és megkóstolod a vajas kenyered?

 

A döntés a Te kezedben van!

 

Nem kérdés, hogy én a második opció mellett teszem le a voksom. És Te?

 

Az eredeti történetet ebben a könyvben találod: Jorge Bucay: Mesék, melyek megtanítottak élni

 

Ha tetszett ez a tanmese, akkor a figyelmedbe ajánlom ezt is:

az állatok iskolája tanmese felnőtteknek