7 mérgező szokás, ami tönkre teheti a kapcsolatainkat

Mérgezőnek nevezhető az a (magán- illetve munkajellegű) kapcsolat, amiben kihasználtnak, kimerültnek, olykor zaklatottnak érezhetjük magunkat.

Ki vágyik mérgező emberek társaságára? Ki szeretne mérgező kapcsolatokat fenntartani?

Szerintem a válasz egyértelmű: SENKI!

Egy korábbi bejegyzésemben olvashattál már arról a 27 jelről, amiből mérgező kapcsolatra gyanakodhatsz, valamint adtam néhány tippet a mérgező emberek, munkatársak kezelésére.

Neked vajon van olyan mérgező szokásod, amitől a szeretteid, barátaid kihasználtnak, kimerültnek vagy zaklatottnak érezhetik magukat?

7 potenciális mérgező szokás, ami akadályozhatja a kapcsolataink kiteljesedését, elmélyülését

1. Túl sokat várunk el a hozzánk legközelebb álló emberektől.

Gondolj csak bele, ha egy barátod vagy családtagod tesz veled kapcsolatban egy nem túl hízelgő megjegyzést vagy kritikát, akkor NAGYON megbántva érzed magad.

Azonban, ha ugyanezt egy idegentől, vagy valaki mástól hallod, akkor esetleg 5 percig rágódsz rajta, majd hagyod, hogy az eset feledésbe merüljön. (Kivéve persze, ha szuperérzékeny vagy, mert akkor képes vagy minden apróságon sokáig rágódni.)

Gyakran elfelejtjük, hogy a szeretteink sem tökéletesek. Nekik is lehetnek rossz napjaik, megvannak a saját problémáik és gyengeségeik.

Ahelyett, hogy felzaklatnánk magunkat, mert nem felelnek meg az elvárásainknak, értékelnünk kellene, hogy az életünk részei és elfogadni őket a tökéletlenségeikkel.

2. Másokat okolunk a rosszkedvünkért.

Gyakran érezhetjük úgy, hogy mások viselkedése miatt van rosszkedvünk.

Az igazság az, hogy mi döntjük el, miként reagálunk mások szavaira, cselekedeteire. Tehetjük ezt mogorván és bosszúsan vagy türelmesen és kedvesen. Mi vagyunk felelősek az érzéseinkért és azért, hogy miképpen cselekszünk, illetve reagálunk másokra.

3. Elvárjuk másoktól, hogy olyan módon szeressenek minket, ahogy mi szeretjük őket.

Hallottál már arról, hogy különböző szeretetnyelvet beszélhetünk? Például a te szeretetnyelved annyira eltérhet a párod, gyereked, barátod stb. szeretetnyelvétől, mint a magyar nyelv a kínaitól.

Öt szeretetnyelv van: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek és testi érintés.

Ha azt szeretnéd, hogy a hozzád közelálló emberek szeretve érezzék magukat, érdemes tisztában lenned a szeretetnyelvükkel.

4. Természetesnek vesszük bizonyos személyek jelenlétét az életünkben.

Gyakran magától értetődőnek vesszük a családtagjaink, barátaink meglétét és szeretetét, sőt elvárjuk azt! Elfelejtjük, hogy ez egy ajándék, amiért hálásnak kellene lennünk. Emlékeztesd magad minden nap, hogy milyen szerencsés is vagy.

Érdemes összeállítanod egy 10-es listát olyan dolgokról (tulajdonságokról), amiket értékelsz a hozzád közelálló személyben.

Majd rendszeresen egy-egy konkrét visszajelzést adni neki, miért is értékeled a jelenlétét, társaságát.

Például:

„Jól esik, hogy megölelsz, amikor hazaérek.”

„Köszönöm, hogy megjavítottad a csapot. Szerencsés vagyok, hogy ilyen ügyes vagy.”

„Hálás vagyok, hogy elkísértél és türelmesen várakoztál velem az orvosnál/bankban/iskolában stb.”

„Részletesen és érthetően magyaráztad el, miként kell az xy ételt elkészíteni, így magabiztosabban fogtam neki a főzésnek. A végeredmény mindenkinek ízlett. Köszönöm a segítségedet!”

5. Túl gyorsan ítélkezünk mások felett.

Gyakran vonunk le következtetéseket mások kinézete, viselkedése alapján, ahelyett, hogy felfedeznénk a valódi értékeiket, amelyek kevésbé szembeötlőek.

Sosem tudhatod milyen hatása lesz annak, ha túl gyorsan ítélkezel valaki felett. Előfordulhat, hogy elveszíted az esélyét arra, hogy egy életre szóló barátságot köss vele.

6. Másoktól várjuk, hogy boldoggá tegyenek minket.

Teherré válhatunk, ha érzelmi igényeink kielégítését túl sokszor várjuk el másoktól. Mindenkinek megvan a maga problémája.

Természetesen fontos, hogy legyenek olyan emberek az életünkben, akik olykor segítenek kimászni a gödörből (fogják a kezünket, amikor egy érzelmi hullámvasúton ülünk), azonban a saját érzelmeinkért (boldogságunkért) mi vagyunk a felelősek.

7. Sokáig elfojtjuk az érzelmeinket, majd hirtelen kirobbanunk.

Fontos kifejezésre juttatni az érzéseinket, megosztani a gondolatainkat és kiállni magunkért, amikor szükségét érezzük.

Ha elfojtjuk az érzelmeinket, akkor szép lassan elkezdünk belül megkeseredni, növekszik bennünk az elégedetlenség és végül bármit tesz vagy mond az érintett személy, az egy idő után zavarni fog minket.

Ha nem kommunikálsz, nem mondod el az érintett családtagnak, barátnak stb., hogy mi zavar, akkor nem is tud változtatni rajta.

Ne feledd, senki sem tud a gondolataidban olvasni, maximum szuperérzékeny és így megérzi a hangulatváltozásodat (azonban nem feltétlenül érti is).

Mire figyeljünk, hogy ne mérgezzük tovább a kapcsolatainkat?

1. Senki sem tökéletes, és mindenki lehet rossz passzban, amikor nem a legmegfelelőbb hangnemet üti meg velünk. Ez nem ok arra, hogy mi is hasonló stílusban reagáljunk. Inkább emlékeztessük magunkat arra, hogy miért is kedveljük, élvezzük a társaságát.

2. Rosszkedvünk van? Ahelyett, hogy másokra mutogatnánk miatta, vegyük a kezünkbe az irányítást és figyelmünket fordítsuk olyan dolgokra, amik örömet okoznak nekünk és segítenek meglátni az élet napos oldalát. (Ez pedig biztosan nem a másik piszkálása lesz.)

3. Legyünk tisztában az öt szeretetnyelvvel (mi számunkra az elsődleges), és igyekezzünk beazonosítani a hozzánk közelállók jelzéseiből, cselekedeteiből melyik nyelv áll hozzájuk a legközelebb. Sőt, érdemes ezt közösen is átbeszélni, ami mérgezés helyett inkább elmélyíti a kapcsolatainkat.

4. Ne vegyük természetesnek senki jelenlétét az életünkben. Adjunk a számunkra fontos személyeknek rendszeresen pozitív visszajelzéseket, amivel jelezzük, hogy értékeljük őket.

5. Szánjunk egy kicsivel több időt mások megismerésére (ha szeretnénk), azonban semmiképpen se ítélkezzünk felettük, nyilvánítsunk véleményt róluk első látásra.

6. Legyünk tudatában annak, hogy a saját boldogságunk rajtunk múlik, a mi felelősségünk. Az érzéseinkről, gondolatainkról mi döntünk és nem mások.

7. Hagyjuk abba az érzelmeink elfojtását, tanuljuk meg megfelelő módon és időben kifejezni érzéseinket, gondolatainkat, ahelyett, hogy kirobbannánk és minden sérelmünket váratlanul a másik nyakába zúdítanánk.