1.1. Kulcs-történet

1. Kulcs-történet: A csendes sarok

Tegyük fel, hogy van egy kedvenc helyed az irodában – egy csendes sarok, ahol nyugodtan tudsz dolgozni, távol a nyüzsgéstől. Régóta itt ülsz, és bár a hely nem tökéletes (rossz a szék, gyenge a világítás), de legalább ismered és megszoktad. A főnököd nemrég felajánlott egy új helyet egy jobb részlegen, világosabb irodában, kényelmesebb székkel. De te inkább maradsz a régi sarokban, mert az új helyen többet kellene kommunikálnod másokkal, közös ebédeken részt venni, és ez kényelmetlennek tűnik.

Ez a történet tökéletesen példázza, hogyan működik az elkerülés: az agyad egyszerűen elfogadja a fizikai kényelmetlenséget (rossz szék, gyenge fény), csak hogy elkerüld az érzelmi vagy szociális kényelmetlenséget (új emberekkel való kommunikáció), még akkor is, ha ez hosszú távon akadályozza a fejlődésedet és a karrieredet.

Zoli története

Képzeld el, hogy van egy barátod, nevezzük Zolinak. Zoli introvertált, szeret egyedül lenni, és mindent megtenne azért, hogy elkerülje a kényelmetlenséget. Zoli tudja, hogy munkahelyet kellene váltania, mert régóta nem érzi jól magát a jelenlegi pozíciójában. De minden egyes alkalommal, amikor a váltásra gondol, eszébe jut, mennyi kényelmetlenséggel járna az egész: új kollégák megismerése, szakmai kihívások, bizonytalan jövő. Így inkább marad, és elviseli a frusztrációt. „Jobb a megszokott rossz, mint az ismeretlen kényelmetlenség.”, gondolja.

De vajon valóban így van? Valóban érdemes a kényelmetlenséget elkerülni, ha ez az ára a változásnak?